Leánycserkész induló

Liliomos cserkészzászlónk fenn lobog az égen,
Jertek alá magyar lányok, jó munkára készen!
Kéz a kézbe, egyet értve szívünk összedobban,
A jó Isten néz le reánk minden napsugárban.

Nékünk dalol minden madár, miénk a természet,
Sátraink közt pajkos szellő magyar zászlót lenget.
Vadvirágos erdő-mező víg dalunktól zendül.
Hegyek ormán, tenger partján magyar népdal csendül. 

Tiszta testben tiszta szív és áldozatos lélek,
Előre hát, magyar lányok, ez a cserkészélet!
Csillagokkal versenyt ragyog tábortüzünk lángja,
A világot átöleli szeretetünk lánca.  

 A madár fütyüli már az ágon   

A madár fütyüli már az ágon,
Magyar cserkész a legelső a világon.
Hogyha megy, hogyha indul táborába,
A Jóisten mosolyogva néz le rája.
Kipakol és felveri sátorfáját,
Dalos kedvvel, vígan végzi a munkáját,
Ha dolgozik, énekel, táborozik lélekkel,
Akadályt Ő nem ismer a világon. 

 Az én zubbonyomra     

 Szívünk, mint a tűz, izmunk friss acél,
Égre néz szemünk, tudjuk ott a cél.
Bármit sújt a sors, jöjjön bármi vész,
Ajkunk csak dalol, szívünk tettre kész.     

 Daltól hangos

Daltól hangos erdő, mező, berek,
Ahol járunk mi cserkészek.
Dalol a szív muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet,
Aki dalol, sose fárad el,
Aki felnéz, sose csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja,
Ő ad erőt a nagy harcra.

Dobog a föld, lépéseink alatt,
Visszhangoznak a kőfalak.
Öreg házak közt ifjú cserkészek
Dacosan, keményen lépnek.
Nyisd ki, anyám az ablakodat,
Csókold meg a cserkész fiadat!
Szép Magyarországnak kicsi katonája,
Büszke szemmel nézhetsz rája. 

 Ég a város   

Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is,
Tűz, tűz, tűz, tűz,
Jaj, de messze a kanális.   

Fel, fel cserkészpajtás!

Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas fára!
Ott van egy nagy szúnyog, ott van egy nagy szúnyog,
Jó lesz vacsorára.
Szívét máját esszük,
Csontját szopogassuk.
Ami hátra marad, ami hátra marad,
A lányoknak/fiúknak adjuk.        

Nagy táborba indulnék, nem bírja a hátam,
Mindent összepakoltam, amit csak találtam.
Hej, édes kedves zsákocskám, én csak attól félek, (mitől te?)
Hogy, összenyomsz, és kiszáll belőlem a lélek.     

Szellő zúg távol   

Szellő zúg távol, alszik a tábor.
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.   

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja.
Szól a harang, szól a harang, bim-bam, bim-bam.
Lelkünk mélyén kél a visszhang, bim-bam, bim-bam.