Óda a piros fűrészhez

Óh, Te piros fűrész,
Nincs bennem egy csöpp ész,
Hogy Téged otthagytalak. 

Andris szólt, hogy kell fa,
Én meg felkaptalak
Dorkával karöltve. 

A kezemben viszlek,Í
de-oda nézek
S közben sántikálok. 

Nézek jobbra-balra,
Sehol sincsen egy fa,
Amit kivághatok. 

Egyre messzebb megyünk,
Kezünkben fegyverünk
A fák ellen. 

Kiérünk a táborból,
Nem látnak a távolból.
Nosza, élőfa! 

Mit fog szólni Gergő,
Ha ő erre rájő,
Hogy ezt tettük? 

Nem baj, nem baj –
Mondja, s szelíden
Vagdalja Dorka. 

De mielőtt hozzáér,
Lelkiismerete visszatér:
Ez nem lesz jó. 

Ide, ide! Nézzed,
Ez már talán jó lesz.
Mondja Fanni. 

Dorka megvizsgálja
És jónak találja,
Rábólint. 

Hősi küzdelemmel,
Teljes fegyverzettel
NekiVÁGUNK. 

Nyöszörögsz, óh, Fűrész,
Kezünk alatt elvész
A sok faforgács. 

Nyekken egyet a fa,
Így kiált fel Dorka:
Vigyázz! 

Fanni kérdi: Mire
A kezedre, te lüke!
Replikáz ő. 

Felesleges, ninja vagyok,
Az ujjam már úgyis kapott
Eleget. 

Miről beszélsz, hibbant?
A kezed már elzsibbadt?
Menj Andrishoz! 

Dehogy megyek, hagyjál,
Volt ennél már durvább
Esetem is. 

Hát, legyen; Te bánod meg,
A véred elcsepeghet
Itt mellettem. 

Óh, Te becses fűrész,
Hangod mesét idéz
Nekünk. 

Két favágóról szól,
És aztán… LOOOL!
Csak vicceltünk. 

Az a mese így szólt;
Halljátok hát a szót
Mindenkik! 

Andris szólt, hogy kell fa,
Én meg felkaptalak
Dorkával karöltve. 

A kezemben viszlek,
Ide-oda nézek
S közben sántikálok. 

Nézek jobbra-balra,
Sehol sincsen egy fa,
Amit kivághatok. 

Najó, ez nem jó ötlet,
Nem ismétlünk többet
MA. 

Öt perce olvaslak,
És még nem haladtam
Előre semmit sem. 

Máté szerint monológ,
Szerintem meg dialóg
Is van e versben. 

De ne ezt firtassuk,
Inkább vigadjunk,
Mert végre van fa! 

Szóval ez így jó lesz,
Nehéz, mint a sólet
Emésztése. 

Hajjaj, hogy visszük el?
Ez nem fenékig tejfel
Munka. 

Nem bírjuk el ketten,
Két fiú még kellne
Ily nehéz munkához. 

Andris, Matyi jönnek,
A fák is dőlnek,
Egy picit felénk is. 

Átvisszük a vízen,
És nekem itt esik le,
Hogy ez nem az a favágás. 

Szóval az eset úgy volt,
Hogy Dorka rámszólt:
Nesze, fogd meg! 

Én elvettem tőle,
Nem t’om mi lett belőle,
Mert többre nem emlékszem. 

Lényeg, ami lényeg,
Elhagytalak Téged,
Óh, becses fűrész. 

Máté gondjait növeltem,
A perceket elvettem
A mai reggelből, negyven versszakkal. 

Szumma szummárum,
A fűrész dolgárul
Példát állítok: 

Ne hagyjátok magára,
Belehal a magányba
Ott, az erdő közepén.

Írta: F.F.P.