Véget ért a táborunk.
Ámbár a tábor alatt a  cserkészek kiváló viselkedései néha kikényszerítik, hogy a vezetők segítségével egy kicsit költőt faragjunk mindenkiből. Néha egészen sok sikerrel, néha pedig katasztrofális eredménnyel. Csak néhány ízelítő, hátha más is ihletet merít belőle.
Csak erős idegzetűeknek ajánlott!

Miért jó konyhásnak lenni
Winkler Gellért és a Denevér őrs

Konyhásnak lenni élvezet,
Mikor a kenyeret krémezed.
Löncshús, májkrém kőrözött,
A virsli nem bőrözött.

Minden főzés csupa öröm,
Bográcsban a marhaköröm,
Nagy a gázláng, odaég,
Bogrács alján maradék.

Isteni hang és sugallat,
Mosogatásra hívogat.
Egy kézben szivacs a másikban Jár,
Mert ezzel a cserkész mindig jól jár.

Uzsonnára mindig alma,
Ettől nő a keblek halma.
Uzsonna végén dinnye,
Janit elküldi a WC-re.

Konyha tündér Fanni, Dorka,
Paradicsom, s kígyóuborka,
Paprika és vereshagyma,
„Uda rúg ki a szamosra.”

Habarásban néhány borsó,
Jól esne most egy-két korsó.
Sörre gondoltatok, de nem,
Szamócaszörp az életem.

Láttam azt én nem titkolnám,
Reggelire jól benyomnám.
Ott lapul a sátor sarkában,
A GH istennők rejtett zugában.

A nyalásból mára elég itt,
A vers titeket bőven kielégít.
Felnéztem az égre, szép csillagos,
A versemnek vége itt és most.

Szívás egy nyakkendő miatt
ismeretlen szerző

Miséről hazafelé,
Nyakkendőm elvesztem-é?
Elvesztem, elvesztem,
Csobánkától megszerzem.

Majd nekik verset írok,
Igényesen behódolok.
Azt gondolom el is kezdem,
Jól kiszúrtatok ti velem.

Csobánka egy nagyon szép hely,
Nem lakik ott túl sok székely.
Cserkészek ott ezer számra
Tíz fölött a csapat száma.

Cserkészek ott szorgalmasak,
Nem lustulnak, mint a halak.
Szerszámokkal nagy serényen,
Dolgoznak ők kint a réten.

Csapatukba nem jár hulla,
IQ szintjük több, mint nulla.
Kocsijuk is nagyon menő,
Trabantot kenterbe verő.

A versemnek immár vége,
A nyakkendőm vissza kéne.
Nem is mondok én többet.
Megkaphatom a kendőmet?

Drága étkezőnk
Kerekes Johanna és a Búbos banka őrs