Lámfalussy Sándor világhírű jegybankár, Rubik Ernő feltaláló, Kopits György költségvetési tanácsi exelnök. Vagy: András, 27 éves programozó, Katalin, 31 éves általános iskolai tanító, Balázs, 26 éves villamosmérnök. – Ma élő, sikeres magyar emberek. Mi még a közös bennük? Gyerekkorukban egytől-egyig ugyanazon cserkészliliom alatt tettek fogadalmat. Az idén kerek évfordulóját ünneplő magyar cserkészet jelene és kilátásai. Majdnem pontosan 100 évvel ezelőtt, 1912. december 28- án avatta hivatalos szervezetét a hazánkban akkor már néhány éve szárnyait bontogató új ifjúsági mozgalom, a cserkészet: megalakult a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ). A kerek, pláne két nullára végződő évfordulók általában erős csábítást jelentenek hosszas termelési regények, rosszabb esetben tőmondatos kronológiák közlésére, pedig a cserkészet esetében érdemes és persze érdekesebb is a jelen és a jövő kérdéseivel foglalkozni. Az alapoktól és bizonyos mutatóktól persze így sem lehet elszakadni; ha szigorúak vagyunk, akár azt is mondhatjuk, hogy a 100. születésnapi torta felszelése öncsalás olyan szervezetnél, mely nagyjából négy évtizeden keresztül hallgatásra, mozdulatlanságra volt ítélve: az „ébren töltött” éveket számítva a magyar cserkészet csupán 60. életéve körül jár. A számolgatás nem öncél: más országok cserkészetétől eltérően a magyar mozgalom nem járhatott be egyenletesen szabad fejlődési pályát száz évvel ezelőtti megalakulása óta, ennek pedig mind a létszámot, mind például a kétezres évek közepének generációs vezetői vitáit tekintve mérhető következményei voltak. Az is világos, hogy az 1989-90-es újrakezdés (sok megőrzött struktúra ellenére) egészen új minőséget jelentett a cserkészetben, ma pedig már zömmel a rendszerváltás után eszmélt és szocializálódott fiatalok vezetik a magyar csapatokat, sőt az őrsvezetők között kezdenek megjelenni a kilencvenes évek legvégén születettek is.
Milyen a magyar cserkész?
Noha saját tapasztalataink szerint a laikusok cserkészet képzetének sokszor még mindig nem sikerült meghaladni az amerikai filmekből ismert, dobozos kekszet áruló térdzoknis lúzer vagy a katonásdit játszó pici horthysta képeit, azért a „cserkészet” fogalomnak messze nincsen rossz felhangja Magyarországon (vö.: „úttörő”).
Hogy végül mégis „termelési” adatokkal folytassuk: napjaink Magyarországán körülbelül 8000 aktív cserkész van, nagyjából 250 működő csapatban, szerte az országban. Nagy kérdés, hogy milyen általános érvényű kijelentéseket lehet tenni róluk, hiszen a nagy közös formai és tartalmi elemeket leszámítva minden csapat igazán más és más: hangulatban, a közös eszmények megvalósításában, aktivitásban is. Az biztos, hogy a cserkészcsapatokat választó 6 és 20 év közötti fiatalok (tapasztalataink szerint a magyar cserkészet korfája 12 és 17 év között a legszélesebb) egy mindössze 3–5 százalékos kisebbséghez tartoznak, akik többségben levő magyar kortársaikkal szemben kötődnek az iskolán túl valamilyen formális közösséghez. Az ilyen létforma előnyeit taglaló dolgozatok összterjedelemben alkalmasak nagyobb folyóink elrekesztésére; a tudományoskodások közül csak a legsikeresebbeket citálva könnyen elképzelhető, hogy egy formális közösséget sikeresen megélő fiatal számára mekkora előnyt jelent majd felnőttként az önnevelés korai tapasztalata vagy az önkéntes normakövetést ösztönző programokon való részvétel.
Nemzetközi összehasonlításban még mindig megállja a helyét az a tézis, hogy a magyar cserkészet teszi gyakorlattá leginkább az alapító Robert Stephenson Smyth Baden-Powell angol katonatiszt (1857–1941) által megfogalmazott alapvetéseket: természetközeliségben, kihívásban, hagyományőrzésben. Nagy külföldi jamboree-k után sokszor hallani „Coca-cola cserkészetről” szóló panaszt magyar kiutazóktól, vagyis kritikát egy-egy nyugati országban tapasztalható kényelmesedésre. Jó kérdés, hogy mégis miféle vonzerőt jelent „Y” és „Z” generációink tagjainak a végtelen egyéni szabadságot, kötöttségmentességet hirdető 21. században egy-egy olyan közösség, ahol néha kötelező viselet az egyenruha, ahol törvényként olyan egyszerű (és progresszív kívülállók szerint nyilván ódivatú és/vagy károsan korlátozó) igazságokat kell megtanulni, hogy „A cserkész testben és lélekben tiszta,” ahol az idősebb cserkészlétre (roverség) készülő 16–18 éves korosztályban nem szégyellik a már említett Baden-Powell alapító olyan – első blikkre szintén faék egyszerűségű – tanításait idézni, hogy „Az egyetlen igazi siker: a boldogság”.
Akkor miért lehet sikeres megtartó a cserkészet kamaszkorban, amikor sokkal kényelmesebb például még egy hét fesztiválozás a nyáron, mint kétszer ennyi idő egy térerő nélküli erdőszélen, katonai sátorban? A válasz erre a kérdésre nagyon egyszerű: azért, mert ez végre valami nagyon más.
Különlegesen más. A fiatalok szeretnek szubkultúrához tartozni, márpedig a kilencvenes és a kétezres évek óriási tapasztalata, hogy a legtöbb szubkultúra (és az underground) nem szemben áll a mainstreammel, hanem éppen kiegészíti a mainstreamet és a tömegkultúrát: megmarad külsőségnek. Ebben a közegben a cserkészet (mely szubkultúra is, életforma is) inkább számít lázadásnak, persze a szónak nem a ’68-as értelmében. A korábbi példánál maradva, kissé sarkítva: ma nem nehezen megvalósítható, így sportértékkel sem bíró program egy városi fiatalnak hétről hétre alkalmi társaságba verődve végigzúzni a város utcáit, széttörni néhány sörösüveget, aztán bokorba hányni, majd reggel a parkban bútolni. Egy jól megszervezett kéthetes nomád tábor vagy portya szabadságban több is, kevesebb is ennél; élményben, valódi életben viszont egészen más, többet ad. Megtanulni egy tucat hasábfából kalapács és szög nélkül őrtornyot építeni, forrás mellett bivakolni, tyúkot levágni és levest készíteni, éjszakai túrán vállalhatatlanul eltévedni (majd véletlenül észrevett traktorost lestoppolni), tábortűz körül színházat rögtönözni – ezek mind részei lehetnek a cserkészet keretében fejlődő fiatalok életének.
A Magyar Cserkészszövetség helye a „civil” szférában
Az elmúlt évek közéleti folyamatainak következménye, hogy „civil” szavunk ma társadalmi értelemben (tehát nem jogi, pályázati kategóriaként) leginkább valamilyen protest, mindenféle hatalommal szemben álló, alternatív csoportosulás jelzője, minősítője lehet. Noha a maga sokezres aktív tagságával a Magyar Cserkészszövetség az egyik legnagyobb civil mozgalom szervezete Magyarországon, tény, hogy újjáalakulása óta egyszer sem pozicionálta magát látványosan az úgynevezett civil szférában, de még a média látóterébe is csak kevés kivételes alkalomkor került.
A háttérbe húzódó, helyi szintre koncentráló cserkészmunka hatékony közösségépítést, zavartalan fejlődést tesz lehetővé. Közben az MCSSZ felismerte azt is, hogy pedagógiájában, ifjúságnevelő és közösségszervező stratégiájában van mondanivalója egyes fórumokon a külvilág számára, így többször képviselték már cserkészek a mozgalom elveit, tapasztalatait. Szakdolgozatok, tanulmányok születtek a cserkészet képzési rendszeréről, módszertanáról.
Más szempontból persze a cserkészet nehezen fogható meg civil szervezetként: sosem fog aláírni petíciókat, kiállni látványos, de csak ideig-óráig létező közéleti ügyekben. Nehezen megfogható már csak jellegénél fogva is: nem lelkiségi mozgalom (mint a Regnum), nem hagyományőrző szervezet (mint a táncházasok), nem szerveződik politikai alapon (mint ahogy az Úttörők tették). A politika számára amúgy sem könnyű eset a cserkészet: két világháború közötti múltja miatt hagyományosan jobboldalinak könyvelik el, noha a baloldalból is levezethető elvei ugyanúgy vannak (4. cserkésztörvény: „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint”), nemzetek felettisége tagadhatatlan (216 országban működik világszerte). Mindemellett kétségtelen: a magyar cserkészet által vallott elvek (a tekintélytisztelet, a haza szeretete és szolgálata, a krisztusibb ember eszménye stb.) hagyományos működési területe politikai szempontból a jobboldalon található.
Az egyetlen következetesen civilként jelzőzött terület, ahol magyar cserkészek visszatérően észrevétetik magukat, a civil segítő mozgalom: ott vannak árvízi mentésnél, egy-egy helyi szociális munka elvégzésénél. A tapasztalat az, hogy ha transzparens munkában, láthatóságban előrelépés szükséges az MCSSZ számára, akkor az pont ez a terület. A segítő munka a cserkészet aktivista jellegéből és törvényeiből következik, pozitív példaként akár a médiában is láthatóvá tehető.
A „jó munka” irányai
Ma a magyar cserkészek közös szervezetét és az egyes csapatokat is számos gond terheli. Ezek közül az egyik leglátványosabb, hogy a cserkészközösségek kamaszkorban sikeres megtartó ereje többnyire a gimnazista évek végéig tart ki, és kevés sikeres példát látunk a roverélet hatékony megszervezésére, az idősebb, vezetői tisztséget nem viselő csapattagok lemorzsolódásának megakadályozására. (Ugyan a cserkészet definíció szerint ifjúsági mozgalom, az aktív időszak vígan kitarthatna nem csupán 17–18, de 23–24 éves korig is.)
Kihívás továbbá a minőségi munka fenntartása: a valóban minőségi, életrevaló tudás folyamatos átadása. Régi cserkészek visszaemlékezéséből kiolvasható, ha egy-egy élethelyzetben nem fedték fel életformájukat, egy idő után akkor is kiderült (vagy legalább gyanús lett) cserkészségük képességeik, viselkedésük, ügyességük alapján.

forrás: A Szív folyóirat (2012. május)