2006. december 14-én Francz Walper pápai prelátus a cserkészcsapatunk megálmodója, és alapítója hazatért az Atyához. Neki köszönhetjük a cserkészházat, melyet német adományokból építetett fel nekünk.
Emlékére december 14-én (szerda) este 18.30-kor tartunk közös imádkozást a sírhelyénél, a Római Katolikus templom Előterében.
De ki is volt Ő:
Walper Ferenc (Csobánka, Pest, 1929. febr. 7.–Csobánka, 2006. dec. 14.): kanonok. – A gimnáziumi tanulmányait a Szentendrei Római Katolikus Egyházközségi Gimnáziumban kezdte meg, majd 1944 őszén a Budapesti Piarista Gimnáziumban folytatta. 1946. március 14-én a családjával kitelepítették Némországba. Münchenben tanulta meg a német nyelvet, 1947. januárjában az ujonnan alapított Sankt Albert iskolába került, ahol menekült németeket tanítottak, akik papok akartak lenni. Filozófiai és teológiai tanulmányait Frankfurtban a jezsuiták Sankt Georgen főiskoláján kezdte meg. 1947-50 között felvették a königsteini szemináriumba, miközben a székesfehérvári egyházmegye mint kispapot átvette. Shvoy Lajos kérésére 1950-ben átment a fribourgi Katolikus Egyetem teológiai karára, 1952. márciusáig a Salesianum szemináriumban, majd diákonusként a Foyer Saint Justin OSA tanulmányi házban lakott. 1952. június 15-én Hász István püspök Unterägeriben (Svájc) szentelte pappá. A PMI növendékeként Rómában a Lateráni Egyetemen kánonjogot tanult, de betegség miatt meg kellett szakítania tanulmányait. Egy év kihagyással a bécsi egyetemen folytatta, s a Canisianusheim Rosenburg am Kamp (a késői hivatások szemináriuma) első prefektusa, majd annak rektora lett. 1956-ban az Osztrák Karitász és az Ausztria Magyarországért Egyesület megbízásából vezette a segélyszállítmányokat Magyarországra, majd a menekültek kivándorlásában segített. 1957-ben áttelepedett Salembe (Németországba), a freiburgi érsekséghez tartozó gimnáziumba mint hittanár és lelkész. 1973-ban átment a Sankt Pölten-i egyhmegyébe, a hivatások művének, a Diözesanstelle für kirchliche Berufe elnöke. 1981-ben König bíborosi érsekség kinevezte a Kaniziuswerk vezetőjévé. 1983-ban visszatért a Sankt Pölten-i egyhmegyébe. 1989-ben Paskai László érsek kérésére jött haza és Budapesten az újjáalapított német lelkészség lelkésze lett. 1994. 1967-ben pápai kamarás lett, 1984-ben pápai prelátus, 1990-ben apostoli protonotárius. St. Pölteni kanonok is. 1991-ben a Német Hadisírok Gondozóinak Népszövetsége emlékplakettjével, 1991-ben 1956-os emlékéremmel, 1994-ben a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjével, 1996-ban az Osztrák Köztársaság nagy édemjelével, 1997-ben Pilisvörösvár emlékéremmel, 2004-ben a Magyarországi Németek Szövetségének arany érdemjelével tüntették ki. 1997-ben nyugdijba vonult, utolsó éveit Csobánkán töltötte. Sok magyar ember tartozhat hálával Neki!